Nem volt elég belőle az interneten. Csináltam hát egyet. Így most több lett. Eggyel.
Amúgy a lényeg úgyis az, hogy lesz buli. Transporteres. Már előre elképzelni is "what a feeling", hogy sorbaáll a valaha volt összes Tranyó-típus. Klassz lesz ám!
Igazán őszinte, korrekt mondatokkal, egyenes kijelentésekkel egyszerűen kizárt dolog az 50%, vagy afölötti választási eredmény. Válságban meg pláne.
Lassan két hónapja lesz, hogy elkezdtem a dohányzásmentes életformát. Ha azt nézem, hogy éveken át mennyire be voltam tojva, hogy én már bizonyosan nem fogok tudni leszokni, egészen tűrhetően alakul a dolog. Persze lehet röhögni, hogy mit keringőzöm itt a két hónapommal, vicces semmi az, és sokaknak biztosan semmiség, de nekem, és másoknak szinte maga a történelem.
Rég írtam. Mert csak bosszankodtam a mindenféléken, leginkább belpol. Ezért inkább nem is.
Most viszont van más. Sok is. Új is. Írok is.
Volt-e valaha ebben a hazában olyan zseniális kabarészerző, aki akár képes is lett volna megírni egy ilyen történetet? De kereshetnénk nagyszerű drámaírók közt. Aligha lelnénk.
Tán a régmúlt feudálnemesi magyarhonában fordulhattak elő a mostanihoz hasonló huzavonák egy-egy vármegye elöljárói posztja kapcsán.
Annyira betegesen röhejes ez a kormányvezér-tombola, és annyira elkeserítően siralmas, hogy ezt még bizonyosan sokáig fogják a jövőben emlegetni, sőt, érettségi tétel lesz minden banán-offshore szigetecskén. Szóljon, ha valakinek még van kedve röhögni!
Ha ez még sokáig így megy, a vége tényleg az lesz, hogy év múltával az SzDSz még a telefonkönyvből is eltűnik, a Szocikat meg még az MDF is agyonveri a választáson.
Kellően cinikus hanghordozással ennyit lehetne mondani csupán: Uraim, gratulálok!
Csakhogy, ezek legkevésbé sem urak. Ezért csupán ennyi jár: Szerintetek édesanyátok hogyan érzi most magát?
Szívom és fújom a füstöt. Mélyen le és hosszan magasra kifelé. Nézem a sárguló, porosodó falakat, az öreg ajtót. Dohányzásra kijelölt a hely. Munkahelyi.
Ajtóra tixózott, frissiben kinyomtatott reklámplakát: Bringázz a munkába! Klassz! Megnéztem. Nem regisztrálok. Nem, mert nem tetszik, bicajom is van. Az otthon az 40 kilóméterre, aglomerált ingázó vagyok.
Múlt héten a HVG-közepi Trend (2008/35. szám) gyűjtemény is a városi kerékpározás fellendülésén ujjongott. Cikkhalom, mind a bicajozásról, bicajokról, bicajosokról. Gyártókkal, forgalmazókkal, statisztikákkal, felmérésekkel. Sokszorozódik a budapesti kerékpáros-forgalom. Éljen! Hurrá. Bevezető cikk kicsengése (olvasatomban): Mennyire nagyon örvendetes, hogy a budapesti közlekedők a motorizált eszközök helyett inkább a drótszamarat választják!
Elnöki kampányának legfontosabb üzenete az volt, hogy vissza kell állítani az SZDSZ hitelességét. Sikerült?
A hitelességet nem lehet egyik napról a másikra visszaszerezni. Legalább 10-14 éves ez a történet. De elindultunk egy úton, ami jó irányba vezet.
(index.hu + Fodor Gábor; kiemelés tőlem)
Azt hiszem, éreztük ezt már korábban. S mint látom, Fodor Gábor is érezte. És nagyon sokan mások is, még a másik oldalról is.
Bár, azt hiszem, a történet eleje bőven 14 esztendős inkább. Nevezetesen, az első MSzP-SzDSz-koalícióval egyidős. Vagy még régebbi, bár az biztos, sok liberális szavazónak a '94-es szerződés volt az addigi legnagyobb pofon. Mégis lehet, hogy egyenes következménye volt a korábbi, MDF-fel kötött paktumnak?
Erős hajrára lesz szükség 2010. tavaszáig.
De azért előtte drámai címekkel sokkol a média!
Azt viszont a mai napig nem értem, sőt, egyre kevésbé, hogy mi a túróért kell nekünk az egész országot behálózó, szinte minden házat, lakást összekető, egymástól látszólag független energiahálózatot (gáz, villany) fenntartanunk, üzemeltetnünk? Mi a pazarlás, ha nem ez?
Ha nincsen villany, akkor a cirkó - lehet bármennyire sok gázunk - úgysem fűt. Főzni meg lehet villannyal is, sőt, a konyhai szagelszívó berendezés sem a gázlángtól szívja el a szükséges oxigént. Villanyfűtéshez nem kell bélelt kémény és nincsen kéményseprés sem. Nem kell CO-mérő elemes füttygép, hogy el ne aludj végleg a kellemes gázmelegben.
Felteszem, a gáz árában is megjelenne, ha csak az erőművekig menne a cső. Egyszerűbb a villanyfogyasztást mérni, s a számlában sem kell kétes értékű egyenleteket és képleteket értelmeztetni a fogyasztóval, mert az úgysem érti, mi az a fűtőérték, amit a gáz produkál. Egyféle energiatarifa szociál-kompenzálásán polémiázhatnának populista hajlamú szónokok.
Csak vége lett ennek a nyárnak is! Beindulnak végre, az iskolaszünetre leállított buszjáratok. Toljuk a nyaralásból megmaradt pénzmagot az iskolakezdésbe. Gyerekeknek új ünneplő. Blúz, ing, szoknya, nadrág. Nőnek, mint a gomba. Évi három-négy alkalomra való öltözetért jól kifizetünk jónéhány ezrest mostan. Lehet, hogy meg kellene fontolnom, hogy vállalkozásba kezdjek!
Másfél évtizede egy barátom megsúgta a tutit! Az ideáját a "nagy üzletről" (amin akkor, vicces hangzása miatt is jót röhögtünk, pedig ...): Bőröndkölcsönző, öregem!
És tényleg. Akkor volt benne ráció. A jó minőségű, tartós bőröndök, utazótáskák ma sem túl olcsók, de akkoriban egy készlet megvásárlása felért egy európai körutazás árával (a mai útárakat nem ismerem, meglehet, hogy manapság is). A családi bőröndkészlet jó szolgálatot tesz persze, egy évebn egyszer, szerencsésebbeknél akár kétszer is, egy-két hétre, aztán pakolhatjuk vissza a padlásra, kamrába, szekrény tetejére, kinek hol van rá elegendő helye. Ha van egyáltalán. Meggondolandó, hogy elég lenne bőröndöket csak a szükséges ideig birtokolni, némi bérleti díj fejében, és aztán elfeledni a tárolással járó vesződségeket. Nem mellesleg szellemes és az elmében elég jól rögzülő a szó, Bőröndkölcsönző. Nem?
Erről jutott eszembe, miért ne lehetne a fenti, meg nem valósult idea és a létező menyasszonyiruha-kölcsönzők mintájára iskolás ünneplőruha és cipő kölcsönzésére egy kisebb hálózatot életre hívni? Elvégre iskolásból, és iskolai ünnepségből jóval több van, mint esküvőből.
Persze, mostanában vállakozást indítani meglehetős kihívás a sorssal szemben, nem különben pedig gyanús is. Mert egyszerűen nem lehet az ember korrekt, szabálykövető, becsületes adózó, és sikeres vállakozó is egyben. Legalábbis ez a vélemény dívik sok fronton, és, ha számba veszem, hogy egy kölcsönző-szolgáltatás igencsak élőmunkaigényes dolog, bizonyosan elvetéltnek tetszik maga a gondolat.
Tekintsünk tehát nagy reményekkel az idei ősz elé, hátha a kormányzat mégiscsak kitalál valami ösztönző, felemelkedést segítő, vállakozások tízezreit boldogító reformot! Mert beleérkeztünk a kormányzati ciklus második felébe, amikor már el kell kezdeni egyre népszerűbbnek lenni, mert ha nem, akkor úrnazárás után viszlát lesz.
Elvileg/állítólag/miértne - vagy mit tudom is én, az-e - független szakemberek megmondták már, nem is egyszer (pl. 1., 2.), nem is egyféle verzióban, mit is kellene művelni. Ezekkel szemben megszületett az új kormányzati ötlethalom. Hát ...
Vajon meg tudja-e állni az SzDSz, hogy pacsit nyomjon a legfrissebb - a szakértők számára csalódást jelentő - ötletrohamot bemutató Djurtsányi pracliba? Nem lepne meg, ha inkább némi pozíciószerző alku kerekedne, bár én inkább egy határozottan karakteres visszaívet várnék a választási kampány igéreteihez. Szerintem az SzDSz-nek leginkább akkor van esélye a következő választáson a viszonylag (mostani önmagához képest) eredményes szereplésre, ha hamarosan, de okosan és szellemesen, elkezdi most a kampányát, és másfél év alatt megpróbálja visszaszerezni az elveszített liberális szavazókat. Azokat, akiknek nem jön be mindaz, amit az utóbbi években megtapasztaltak. Sokan vannak. Szerintem.
Olvasgatok itt, műrepült-csillagszórt-Istvánkirályolt estében. Hannibál elmorogta a magáét az elmúlt napok légi ropogásai miatt (a kommentjei aztán meglehetősen tarka mintát öltöttek, igen nagy intelligencia-szóródással).
Magam is morfondíroztam, hogy teret engedek a témának, aztán inkább aludtam este. Szerencse, hogy a műrepülőhősök mutatvány-gyakorló röptéi csak a munkahelyemen érintettek, de ott nagyon. Elgondolkodtam, ki lehetett az a félkegyelmű, aki megengedte ezeknek, hogy két álló napon át a város sűrű közepe felett gyakoroljanak - néhol éppenséggel kémény- és antennamagasságban? Miért is nem lehetett a gyakorlás valahol a puszta fölött rendezni, távol a lakott területektől?
Eleve roppant ellenszenves volt a villamosról azt látni, hogy - a parkolóhelyekkel nyilván túlkínálatot mutató belbudai részen - már a múlt héten elrekesztették a Mercure Hotellel szemközti, út széli parkolósávot, hogy aztán a Vörös Marhás autóflotta kiszoríthassa onnan a környéken lakók autóit. A metróépítős-hídrenoválós útlezárások mellé pedig igazán jól esett az extra lezárások halma. Így a nyár vége felé felidézte bennem azt a fekete napot, amikor a fővárosi középiskolákban egyidőben megrendezett ballagások miatt összecsődült félmagyarországnyi rokonsereg fejelte az amúgy is nehezen áramló forgalom terheit. (Miért nem lehet a ballagásokat szombaton tartani? Mindenkinek könnyebb lenne.)
Mert az olimpia nem terem rendes szenzációkat, előkapartatik hát a médiában az újabb kormányzati gaztett-tervezet, azaz, a rengeteg ilyen közül a leginkább populárhasznot anyósülésen bezsebelni remélők részéről éppen legalattomosabbnak ítélhető.
Félreértés semmiképpen ne essék. Nem szeretném én ennek a semmire való, kommunista zsiványklánnak a pártját fogni. De ez nem jelenti azt, hogy az igazságot az ellenpólusban kellene meglelnem. Sem erre, sem arra nem vinne rá a lélek.
Régebben, tíz-tizenöt éve is annak már, meglehetősen kedveltem a nyári tömegközlekedést, buszon, villamoson való zötykölődést. Persze, akkor fiatal voltam, életerős és bohó.
Akkor az utazó férfiembereknek (mert közéjük soroltam magamat, természetesen) nem csupán az elvárható udvarias lovagiasság, a tömegközlekedés kínjainak hősies elviselése jutott osztályrészül, hanem a világ átlaga felett szép és kellemes magyar leányok és asszonyok kedves társasága is.
"A pokolba vezetô út is jó szándékkal van kikövezve ..."
Azt már nagyjából sejthetjük, hogy a Magyar Állam Vasúttársasága egy feneketlen pénznyelő (Narancs).
Az is feltételezhető, hogy egy hatalmas állami vállalat vezetőinek erőfeletti teljesítményét tisztességes honoráriummal jutalmazza a kenyéradó. Csak nehezen akar kiderülni.
Valójában az, hogy mennyit keresnek a vasúti fővezetők, engem nem igazán érdekel. Leginkább a vasút többi alkalmazottjának van ehhez köze. És azt hiszem nem csak az adózók befizetéseiből fenntartott vállalatok esetében.
Álszemérmesség leplezi a szemérmetlen valóságot.
Úgy látszik, hogy ma egy felső vezető egy-egy vállalatnak minden pénzt megér. A jelöltek pedig nem tiltakoznak a tömés ellen. Extra jövedelmek és extra juttatások járnak az eredményes jelentkezőknek. Persze, el kell ismerni azt, ha valaki egy vállalatot jól, sikeresen irányít. Természetesen járjon érte magasabb jövedelem. Magasabb, mint a vállalati átlag. Akár talán annak a kétszerese is.