"A pokolba vezetô út is jó szándékkal van kikövezve ..."

Eszem ágában sincsen az éppen aktuális budapesti (ráadásul még mátészalkai, meg a jó ég tudja, hol egyéb helyeken is), a második világháborúból itt maradt bombák veszélyeiről, kétharmad évszázad múltán is bőséges károkat okozó létükről elmélkedni.

Csak azon morfondírozom, hogy képesek vagyunk-e az ilyen esetek kapcsán (is, vagy legalább ilyenkor) némi párhuzamot képezve belátni, hogy a mai "bombáinkkal" mekkora károkat okozunk a következő nemzedékeknek?

Hogy a háborús bombák meglehetős hányada a jót akarás, a nép, a szabadság megmentése szándékával szóratott a földre, a bolygót lángba borító gaz fenevad kiűzetése okán, nem kétséges. Gondolta volna akkor bármelyik pilóta, bombázótiszt, tábornok, hogy évtizedek múltán sodorja veszélybe tízezrek életét, értékeit.

Gondolunk-e manapság arra, hogy bármely jó szándékú cselekedetünknek milyen következménye lesz a távolabbi jövőben? Milyen keserű szájízzel fognak unokáink köszönetet mondani nekünk sírhantjaink felett mindazokért a hibákért, amelyeket el-elkövetünk, a gazdaságban, a politikában, a családban?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.