Van egy “korszerűtlen” barátom. Hívhatnánk Sanyinak is, de nevezzük most inkább Tibornak. Az igazi nevét fedje talány. Óvodás korom óta ismerem. Nem foglalkozik trendi dolgokkal, még a szó jelentését sem biztos, hogy érti (amúgy dehogynem). A mostani kamaszok társalgását nem csak azért nem teljesen érti, mert lassan három évtized választja el tőlük. Neki a szmájli az normális arcizommunka, és mosolynak, olykor vigyornak nevezi. Sírni az óvoda óta nem láttam.

Röhögünk.

A mobiltelefonja egy brutális darab, az eddig ismert utolsó példányát úgy tíz éve dobhatták ki, de nála előkerült egy véglegesen utolsóbb. Talán még a Nokia múzeumában - ha létezik ilyen - sincs belőle. Működik. Valószínűleg. Ritkán használja. Csak, ha hívják. Gondolom vállalati készülék, mert fel sem tételezném róla, hogy költene ilyen mihasznaságra.

Nem tudom, mi a száma.

Tibor csevegni nem szokott, nem tud. Inkább beszélget; hús-vér emberekkel, szemtől szemben (nem face to face), legszívesebben egy-egy korsó jóféle sör társaságában. A billentyűről az írógép, de legfeljebb az aorta jut eszébe.

Win7, Android, Facebook, Twitter, Firefox, blog, meg ezernyi más, e századi szó, fogalom számára ha nem is teljesen ismeretlen, de készleten kívüli. Az Opera neki nem egy böngésző, hanem a dalszínház az Andrássy úton. Szerinte az a levél, amit a postás hoz (fenn a lombot, alant az avart most hagyjuk...).

Nemes-emes.

Tibor biztonságban van. Persze nem, de mégis sokkal inkább. Igaz, ugyanúgy kizsebelhetik a villamoson, ha nem figyel, mint bárkit, vagy simán a fejére eshet egy virágcserép a Krisztina körúton, de akár ropogósra sülhet az alfele a berényi a naturista strandon, ha hason fekve alszik el. Ha ezeket, vagy általában a természeti jelenségeket és a manapság már ezekhez sorolható közlekedési eseményeket nem számítjuk, Tibor érinthetetlen, sérthetetlen.

Álla-vár-tán?

A barátom kimarad egy nagy rakás “jóból”. Nem ímélezik és nem fészbúkol. Nem blogol, lájkol és nem regisztrál. Nincsen onlájn képgalériája és nem posztol képet a lefetyelő macskájáról (nincs neki). Nem kommentel és nem kommentál. Nem használ álnevet, nincsen “nick”-je, és a cookie-k miatt sem kell aggódnia. Ha bekap egy vírust, a gyógyszertárba megy a megoldásért.

Elcaplat a köptetőért.

Tibor nem tudja pillanatról pillanatra, hogy merre járnak, mit csinálnak szerettei, barátai. Valójában azt sem tudja biztosan, mennyi rokona és hány barátja van. Nem rangsorolja és nem leltározza őket minden nap. Nem hajszol számokat. Vannak; tudja  és ez a lényeg.

A számítógép nem szédítette meg. Még. Nagy kérdés, meddig tud ellenállni?

Hit-e a bit?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.