Ezt az előadást még nem volt szerencsém hallani, csak az imént leltem. Egészen más, mint a többi "nagy" versmondó hangján. Nem olyan magasztos, és kimért, mint Latinovits Zoltán, vagy Sinkovits Imre előadásában - Mensáros Lászlótól is megvan, de most nem találom a tecsőn -, egy-egy kis hiba, botlás is van benne. Egyszerűen, mintha ott ülne velem szemben, és elmesélné a tegnap estéjét. Nagyon bejön. Akartam már hasonlóképp felvenni saját magam is, de így már nem fog menni, ez annyira jó.

Gábor Miklós játéka, orgánuma amúgyis mindig kedvencem volt. Biztos leginkább azért, mert a hetvenes években olyan meselemezeken (a hangoskönyv bizony létezett a múlt században is) nőttem fel, amiken sokat szerepelt. Jó volt. ("Nincs nekem hobbim. Mesterségem van csak.")

 (Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség)