Valójában csak egyensúlyba kerültek a dolgok!

Tandíjat fog fizetni, aki tanulni vágyik. Szerintem a tízezer sem az utolsó (legcsekélyebb számú) tandíjmentes keretszám. De hát hiszen ejnye no! Lehetett volna ezt jó előre sejteni!

Szóval, úgy látom, a felsőoktatás - továbbgondolva, a középfokú képzés is - olyan formában alakul át, hogy a költsége az azt igénybe vevőket fogja terhelni. Inkább többé, mint kevésbé.

És szavam sem lehet. Mint szülőnek, tudniillik. Hiszen tavalyelőtt óta nálam van a fedezet! Ugye?

Korábban a kormány úgy döntött, hogy azok, akik gyermeket, gyermekeket nevelnek, a dolog természeténél fogva magasabb költségeiket érvényesíthetik a jövedelmük adóbevallásakor. Azóta nem fizetek egy peták jövedelemadót sem. Sőt, az elérhető kedvezményből évi sokszázezret el is bukok, mert nincsen akkora jövedelmem. De ez egyéni kín és részletkérdés!

A lényeg, hogy megkaptam a költségkeretet a gyermekeim felneveléséhez, taníttatásához, hát most megkapom a költségek újabb csomagját is. Nyilván nem nagyon örülök.

A logikával alapvetően nem volna baj. De az arányok, az ütemezés és a tálalás...

Tudtam én, persze, hogy annak a sajtnak még a fele sem az enyém! De azért csak jobb lett volna ha kiénekelik a csőrömből, és nem csapnak a tarkómra, hogy kiköpjem.

A bejegyzés trackback címe:

Trackbackek, pingbackek:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.