Csak vége lett ennek a nyárnak is! Beindulnak végre, az iskolaszünetre leállított buszjáratok. Toljuk a nyaralásból megmaradt pénzmagot az iskolakezdésbe. Gyerekeknek új ünneplő. Blúz, ing, szoknya, nadrág. Nőnek, mint a gomba. Évi három-négy alkalomra való öltözetért jól kifizetünk jónéhány ezrest mostan. Lehet, hogy meg kellene fontolnom, hogy vállalkozásba kezdjek!

Másfél évtizede egy barátom megsúgta a tutit! Az ideáját a "nagy üzletről" (amin akkor, vicces hangzása miatt is jót röhögtünk, pedig ...): Bőröndkölcsönző, öregem!

És tényleg. Akkor volt benne ráció. A jó minőségű, tartós bőröndök, utazótáskák ma sem túl olcsók, de akkoriban egy készlet megvásárlása felért egy európai körutazás árával (a mai útárakat nem ismerem, meglehet, hogy manapság is). A családi bőröndkészlet jó szolgálatot tesz persze, egy évebn egyszer, szerencsésebbeknél akár kétszer is, egy-két hétre, aztán pakolhatjuk vissza a padlásra, kamrába, szekrény tetejére, kinek hol van rá elegendő helye. Ha van egyáltalán. Meggondolandó, hogy elég lenne bőröndöket csak a szükséges ideig birtokolni, némi bérleti díj fejében, és aztán elfeledni a tárolással járó vesződségeket. Nem mellesleg szellemes és az elmében elég jól rögzülő a szó, Bőröndkölcsönző. Nem?

Erről jutott eszembe, miért ne lehetne a fenti, meg nem valósult idea és a létező menyasszonyiruha-kölcsönzők mintájára iskolás ünneplőruha és cipő kölcsönzésére egy kisebb hálózatot életre hívni? Elvégre iskolásból, és iskolai ünnepségből jóval több van, mint esküvőből.

Persze, mostanában vállakozást indítani meglehetős kihívás a sorssal szemben, nem különben pedig gyanús is. Mert egyszerűen nem lehet az ember korrekt, szabálykövető, becsületes adózó, és sikeres vállakozó is egyben. Legalábbis ez a vélemény dívik sok fronton, és, ha számba veszem, hogy egy kölcsönző-szolgáltatás igencsak élőmunkaigényes dolog, bizonyosan elvetéltnek tetszik maga a gondolat.

Tekintsünk tehát nagy reményekkel az idei ősz elé, hátha a kormányzat mégiscsak kitalál valami ösztönző, felemelkedést segítő, vállakozások tízezreit boldogító reformot! Mert beleérkeztünk a kormányzati ciklus második felébe, amikor már el kell kezdeni egyre népszerűbbnek lenni, mert ha nem, akkor úrnazárás után viszlát lesz.

Elvileg/állítólag/miértne - vagy mit tudom is én, az-e - független szakemberek megmondták már, nem is egyszer (pl. 1., 2.), nem is egyféle verzióban, mit is kellene művelni. Ezekkel szemben megszületett az új kormányzati ötlethalom. Hát ...

Vajon meg tudja-e állni az SzDSz, hogy pacsit nyomjon a legfrissebb - a szakértők számára csalódást jelentő - ötletrohamot bemutató Djurtsányi pracliba? Nem lepne meg, ha inkább némi pozíciószerző alku kerekedne, bár én inkább egy határozottan karakteres visszaívet várnék a választási kampány igéreteihez. Szerintem az SzDSz-nek leginkább akkor van esélye a következő választáson a viszonylag (mostani önmagához képest) eredményes szereplésre, ha hamarosan, de okosan és szellemesen, elkezdi most a kampányát, és másfél év alatt megpróbálja visszaszerezni az elveszített liberális szavazókat. Azokat, akiknek nem jön be mindaz, amit az utóbbi években megtapasztaltak. Sokan vannak. Szerintem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.