Szívom és fújom a füstöt. Mélyen le és hosszan magasra kifelé. Nézem a sárguló, porosodó falakat, az öreg ajtót. Dohányzásra kijelölt a hely. Munkahelyi.

Ajtóra tixózott, frissiben kinyomtatott reklámplakát: Bringázz a munkába! Klassz! Megnéztem. Nem regisztrálok. Nem, mert nem tetszik, bicajom is van. Az otthon az 40 kilóméterre, aglomerált ingázó vagyok.

Múlt héten a HVG-közepi Trend (2008/35. szám) gyűjtemény is a városi kerékpározás fellendülésén ujjongott. Cikkhalom, mind a bicajozásról, bicajokról, bicajosokról. Gyártókkal, forgalmazókkal, statisztikákkal, felmérésekkel. Sokszorozódik a budapesti kerékpáros-forgalom. Éljen! Hurrá. Bevezető cikk kicsengése (olvasatomban): Mennyire nagyon örvendetes, hogy a budapesti közlekedők a motorizált eszközök helyett inkább a drótszamarat választják!

A kezdés idézet egy beszélgetésből:"Talán nektek is feltűnt: újabban egyre többen kerékpároznak. Az okát csak találgathatjuk. A saját erőből való előrejutás öröme? Fizikai képességeink próbára tétele? Az elfordulás a benzinfaló monstrumoktól?"

Fantasztikus példák sorozata: Hűvösvölgyből Csepelre bicajozó cégtulaj, hóban, kánikulában kerekező matematikus, "lelkes bicajos" környezetvédelmi miniszter, Balatont körbetekerő bankár, meg a klasszikusnak tetsző példázat, "Ha a holland királynőnek és a francia pénzügyminiszter asszonynak szabad, Budapesten miért lenne ciki?"

Később aztán érződik az is, hogy a városi kerékpározás infrastruktúrája Budapesten (persze nem csak ott) meglehetősen szegényes, valamint, hogy nagyon sok tennivaló akad még, hogy a kerékpározás jelentékenyen éreztesse hatását a városi forgalom változásában.

Amit azért csipetnyit aggasztónak vélek, ez a mondat: "A HVG információi szerint a városvezetők körében sebesen terjed az az eszme, miszerint a kerékpározás infrastruktúrájába fektetett forintok hatékonyabban javítják a közlekedést, mint a tömegközlekedés támogatására költöttek."

Nem lehetne esetleg a dolgot párhuzamosan intézni? Illetve párhuzamosabban?

Az a helyzet, hogy a fentebb sorolt példák, módos, neves, fontos tekerők csupán a téma színesítésére alkalmasak, nem nevezhetők tipikusnak. A kerékpárosok jellemzően nem az autókból pattannak át a nyeregbe. Legalábbis, ha az ismerőseim, barátaim, rokonaim körében rögtönzötten lajstromba veszem az utazási szokásokat, az tűnik ki, hogy a kerékpáhasználók jelentékeny hányadának nincs is autója, másik részük csak hosszabb utazásokkor, nagyobb családi mozgásokhoz használ autót, a városi közúti sokadalom egyenesen riasztja, vagy nem engedheti meg magának az ilyetén való pazarlást. Valóban akad egy-egy, aki felváltva - az időjárástól függően - autózik, biciklizik. De az meg inkább autózik.

Azt hiszem inkább, a bicajra átállók kilenctizede a tömegközlekedés színvonala miatt választja a kerékpárral való közlekedést.

És, hogy a közlekedés szervezésén szakértően munkálkodók a gyalogosok nyeregre terelésében is vastagon kiveszik a részüket, azt majd a jövő héten fogom tudni megmutatni, mert le kell fényképeznem a törekvés bizonyítékát, viszont a masinát mindig otthon felejtem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.