Rég írtam. Mert csak bosszankodtam a mindenféléken, leginkább belpol. Ezért inkább nem is.
Most viszont van más. Sok is. Új is. Írok is.
Az van, hogy vettem autót. Persze nincsen ebben - látszólag - semmi rendkívüli, még ilyen gazdaságilag ordas időkben sem. Az ember egyszercsak autót vesz. Hogy éppenséggel milyen autót, az már más kérdés. Ha a világ gazdasága recesszál, akkor a szürke átlagnak - ahová magam is lelkesen tartozónak vélem önmagamat - kis méretű, gazdaságos autót illik vennie. Vagy baromi nagyot, de akkor az sejthető, hogy az az ember, aki így cselekszik, a mások recesszióján hízik.
Megígérem, hogy nem zsírosodom mások válságán, de én akkor is csak egy hatalmas járművet voltam képes vásárolni. Igaz, hogy koros példány, de nem csúnya. Egy Transporter, Volkswagen, egyszerűen csak T3.
Hogy miért vesz az ember egy ilyen óriási jószágot? Vagy azért, mert kőműves, szobafestő, vagy egyéb iparosember, akinek kell a nagy puttony, meg vontatókészség, viszont olcsón üzemel, vagy azért, mert nagy a családja és nem szeretne úgy hétvégi programokat, nyaralást szervezni, hogy a família kisebb-nagyobb részét otthon kelljen hagyni, vagy azért, mert nincsen családja és egy ilyen géppel viszonylag komfortosan berendezett, guruló szálláshelyet tudhat magáénak, vagy egyszerűen csak tetszik neki.
Hogy én miért vettem ilyen óriási jószágot?
Ezt majd legközelebb!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.