Lassan két hónapja lesz, hogy elkezdtem a dohányzásmentes életformát. Ha azt nézem, hogy éveken át mennyire be voltam tojva, hogy én már bizonyosan nem fogok tudni leszokni, egészen tűrhetően alakul a dolog. Persze lehet röhögni, hogy mit keringőzöm itt a két hónapommal, vicces semmi az, és sokaknak biztosan semmiség, de nekem, és másoknak szinte maga a történelem.

Tettem kisérleteket a cigarettáról való leszokásra, nem is egyszer. Kipróbáltam pirulát, meg rágógumit, tán még tapaszt is (habár, az lehet, hogy egyszerű sebtapasz volt, amire most emlékezni vélek...). Voltak is rövidebb-hosszabb időszakok, hogy nem gyújtottam rá, de leszoknom sohasem sikerült. Pusztán az az érzés erősődött bennem egyre jobban, hogy nem fog ez menni, én vagyok a világban az egyetlen, aki sem magátol, sem mindenféle segedelmekkel nem fog tudni megszabadulni ettől a korcs szokástól. Mellesleg azt, hogy leszoktam a dohányzásról, egyáltalán nem merem kijelenteni. Ez még nem kész tény. Két hónap - huszonkét esztendőnyi füstölés után - valóban meglehetős kutyafüle, nem pedig bizonyosság.

Azt viszont el tudom mondani, mit gondolok általában a dohányzásról való leszokásról. Azt, hogy legalább akkora biznisz, mint a cigaretta maga. És az sem lehetetlen, hogy az olajiparnál is nagyobb bolt. A különféle segítőszerek, mint a tabletták, tapaszok, rágógumi-adalékok, vagy az idióta villanycigaretta, mind sima átverés, nyereségérdekelt üzleti vállalkozások terméke. Ráadásul a reklámköltségeik jelentős hányadát valójában a dohánycégek állják azzal, hogy nekik kötelességük a cigarettásdobozokon a leszokást ösztönző nyomatokat elhelyezni, jól láthatóan és kellően ösztönző módon. A politika is büszkén és olykor nagy csinnadrattával kampányol (habár a konkrét döntések terén aztán meglehetősen mértéktartó) a dohányzás ellen, ami szintén a leszoktató szerek és eszközök gyártóinak marketingeseit támogatja.

Azért reklámoznak a szertermelők is, és nézd meg, minden reklámjuk arról szól, hogy a leszokás gyilkosan kellemetlen, és rémes, és elviselhetetlen dolog, amit kizárólag az ő katyvaszuk, kütyüjük, trutymújuk tud enyhíteni. Azért a dobozon szerepel a figyelmeztetés, hogy a leszokáshoz Te is kellesz, a Te elhatározásod, a Te kitartásod!

Meglepne, ha azt mondanám, hogy a leszokáshoz semmi más nem kell, mint Te, és az elhatározásod?

Meglepne, ha azt mondanám, hogy az összes szer csupán a leszokástól való függőség eszköze, hogy minden szer csak arra jó, hogy a leszokást is szokássá tegye?

Hányszor néztem elismerően és irígyen olyan emberekre, akik képesek voltak egyszerűen letenni a cigarettát és soha többé nem kézbevenni. És hányszor láttam ugyanezt olyanoktól, akikről tudtam, hogy semmivel sem erősebbek nálam. Pontosabban, azt éreztem, hogy gyengébb nem lehetek náluk.

A pék abból él, hogy reggelente letipegsz hozzá, megveszed a zsömlét, kenyeret, kalácsot. Ő holnap is megsüti és te megveszed, meg a jövő héten is. És jövőre is. Az autódat jó esetben 3-5 év múlva újabbra cseréled, 8-10-15 évente felújítod a fürdőszobát, konyhát, veszel csempét, konyhaszekrényt. A gazdaság minden szereplője abból él, hogy e vásárolsz. Aztán újra, meg újra. A dohánygyár is. 

A szergyárak is ezen a piacon élnek, és nem volna jó, ha hamar elkopna a vásárlóréteg. Ezért egyfelől, amellett, hogy a dohányzást természetesen felszámolandónak kell ítélni, ébren kell tartani a leszokástól való félelmet, nevezetesen, hogy az nehéz és nagyon kellemetlen dolog, ami miatt könnyen fel is adhatja az ember, másrészt azért el kell hitetni, hogy a szer hat, használ és segít. És nyitva kell hagyni  a menekülés lehetőségét, a sikertelenség okaként jó előre is a leszokni kívánó akaratgyengeségét kell okolni.

(Tudom, hogy ez olyan összeesküvősen hangzik, de csak abba gondolj bele, hogy a nők mi minden szart képesek az arcukra kenni, mert a kencemarketing mindenféle frankó neveket ad még a vakondtrágyának is. Így kell a szarból aranyat csinálni, nem úgy, ahogyan azt régen a szabadkőművesek próbálgatták.)

Beindul a félelemipar.

Hogy félsz a leszokás kínjaitól, az jó a dohányiparnak - hiszen addig is dohányzol - és jó a leszoktatóiparnak, mert, ha úgy döntesz, hogy mégis leszoksz, bizonyára valamelyik szerét is alkalmazni fogod. Az egész jó a költségvetésnek, mert adót szed be, ráadásul elég tetemeset, és jó a médiapiacnak, mert némi reklám csak befolyik, és témát viszont kínál bőséggel.

Tanácsokat kapsz a leszokáshoz: ilyen, meg olyan szerrel, pótlékkal próbáld, nem mindegy, mikor szoksz le, legyen körülötted minden optimális, és mindenképpen legyél motivált, stb. Valóságban a legfontosabb ám, hogy azért jobban el legyél elbizonytalanodva, mint felbátorítva. Ha tulságosan kitartó vagy, elrontod az egész játékot. Még a végén tényleg leszoksz a cigarettáról, és esetleg arra is rájössz, hogy ehhez rajtad kívül semmi más nem kell. Legkevésbé bármiféle szer.

Említettem, nem állítom, hogy két hónapnyi dohányzásmentesség egyenlő lenne a leszokással. Sőt, bizonyára évekig fog még kisérteni a gondolat, hogy egyszer-egyszer rágyújtsak. Az is lehetséges, hogy három év múlva ugyanúgy dohányozni fogok, mint egy éve. Amit mondani akartam, az csupán annyi: önmagam előtt és önmagamnak bebizonyítottam, hogy a leszokással kapcsolatban egészen egyszerűen csak rinyáltam, mert nyeltem azt a sok idióta dumát, amit az agyamba toltak. Egyszerűen hülyítettek.

Igenis, le lehet szokni a dohányzásról úgy, hogy az ember egyszerűen nem gyújt rá. Minden más csak hisztéria. És persze üzlet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.