Ezt az előadást még nem volt szerencsém hallani, csak az imént leltem. Egészen más, mint a többi "nagy" versmondó hangján. Nem olyan magasztos, és kimért, mint Latinovits Zoltán, vagy Sinkovits Imre előadásában - Mensáros Lászlótól is megvan, de most nem találom a tecsőn -, egy-egy kis hiba, botlás is van benne. Egyszerűen, mintha ott ülne velem szemben, és elmesélné a tegnap estéjét. Nagyon bejön. Akartam már hasonlóképp felvenni saját magam is, de így már nem fog menni, ez annyira jó.
Gábor Miklós játéka, orgánuma amúgyis mindig kedvencem volt. Biztos leginkább azért, mert a hetvenes években olyan meselemezeken (a hangoskönyv bizony létezett a múlt században is) nőttem fel, amiken sokat szerepelt. Jó volt. ("Nincs nekem hobbim. Mesterségem van csak.")
Jó ez még most is...
Az van, hogy a minap elkövettem egy érdektelen posztot. Némi cimborális eszmeröpte nyomán, ami mellesleg teljesen másról szólt, és még véletlenül sem ugyanarról, mégis inkább annulálom.
Firkálgatni jó. Hozzávetőleg annyira, mint amikor már a hatodik jobbkezet nem kapod meg és feszültségoldó kúrajelleggel sikoltasz a szélvédőbe duzzadó erű, vöröslő torokkal valami artikulálatlan ősmagyar fohászt, amitől még a régi székely rovások is meggörbülnek a modern falunévtáblákon.
Pénteken sörözgettem. Látszólag nem olyan különleges dolog ez, bár az utóbbi pár esztendő igen megritkította még az otthoni sörivást is - sebaj, lassan teljesen törvényesen fogok tudni egy-egy pohár sört a fiammal legurítani -, de azért ezeknek a ritka alkalmaknak számomra nagy jelentősége van ám.
Nem olyan ez, mint meló után egyszerűen legurgulázni pár korsót. Az sosem volt az én műfajom. A mi sörözéseink - bár a sör is tisztességgel fogyott mindig -, elsősorban az összetartozásunk melletti kiállások voltak, mindegy volt, hogy törzskocsma, valaki lakása, vagy egyszerűen a park egy padja, az éjszakai Vadasparkban egy kilátó, vagy egy biliárdszalon a színtér. A nagykorúvá válásunk óta eltelt több mint negyed évszázad alatt hol lazább, hol szorosabb kötelékben repülünk együtt, mint légi bemutatón a műrepülők. Tekergünk és forgolódunk, egyszer ez jobbra, amaz balra, együtt ugrunk fejest, aztán füstfelhőbe burkolózunk, visszaállunk váll a váll mellé, kicsit zuhanunk, incselkedünk, szabályokkal, fizikával, aztán ki-ki a vérmérséklete szerinti pillanatban felrántja a kormányrudat, az utolsóért együtt szorítunk, aztán lehülyézzük, és megyünk tovább, hogy legközelebb, pár hét, vagy hónap múlva újabb számot mutassunk be.
Néha azt képzelem, hogy másnak ilyen csapata nincsen: lassan negyvenöt évesen más már nem pajtása egykori óvodás társának, vagy többeknek azok közül, akikkel együtt ült a régi olajos padlójú tanteremben és együtt kanyarították az első o-t és ű-t, akikkel együtt őrizték az örsi relikviákat elébb, mint kisdobosok, aztán még úttörőként is, akikkel együtt jöttek rá elébb, hogy a lányok hülyék, később meg, hogy a nő a minden, akik együtt lógták el az érettségi-előkészítőt, aztán együtt izzadtak a vizsgaterem ajtaja mögött, aztán egymás mellett váltak önállókká de mégis összetartozókká, miközben éjszakákat dorbézoltak át felszabadultan, akik befogadtak körükbe sokakat, gazdagodva, és akik beilleszkedtek más körökbe, gazdagítva, akik végigénekelték húsz év búcsú- és emlékkoncertjeit, akik együtt ülték végig egymás ceremóniáit, akik együtt ünnepeltek születést és emlékeztek halált, akik csak egyszerűen barátok.
De biztosan mindenkinek vannak ilyen barátai. Remélem.
Valójában csak egyensúlyba kerültek a dolgok!
Tandíjat fog fizetni, aki tanulni vágyik. Szerintem a tízezer sem az utolsó (legcsekélyebb számú) tandíjmentes keretszám. De hát hiszen ejnye no! Lehetett volna ezt jó előre sejteni!
Szóval, úgy látom, a felsőoktatás - továbbgondolva, a középfokú képzés is - olyan formában alakul át, hogy a költsége az azt igénybe vevőket fogja terhelni. Inkább többé, mint kevésbé.
És szavam sem lehet. Mint szülőnek, tudniillik. Hiszen tavalyelőtt óta nálam van a fedezet! Ugye?
Korábban a kormány úgy döntött, hogy azok, akik gyermeket, gyermekeket nevelnek, a dolog természeténél fogva magasabb költségeiket érvényesíthetik a jövedelmük adóbevallásakor. Azóta nem fizetek egy peták jövedelemadót sem. Sőt, az elérhető kedvezményből évi sokszázezret el is bukok, mert nincsen akkora jövedelmem. De ez egyéni kín és részletkérdés!
A lényeg, hogy megkaptam a költségkeretet a gyermekeim felneveléséhez, taníttatásához, hát most megkapom a költségek újabb csomagját is. Nyilván nem nagyon örülök.
A logikával alapvetően nem volna baj. De az arányok, az ütemezés és a tálalás...
Tudtam én, persze, hogy annak a sajtnak még a fele sem az enyém! De azért csak jobb lett volna ha kiénekelik a csőrömből, és nem csapnak a tarkómra, hogy kiköpjem.
vajh egy szikrányi kétely a mostaniakban abban a tekintetben, hogy minden, ami manapság történik, az felülmúlhatatlan, jobbíthatatlan?
Na ugye?
Tegnap reggeli véleményem megerősítést nyert.
Az egész esettel elég sokat vesztettünk. Mindenki. Persze főként a kormányoldal. Ám az ellenzék szépen dagadó vitorlájától is elfordulni látszik a vihar. Eztán már bátoran állhat a kormány az EU-s kritikátorok és ítészek elé: ím lássátok hát, mily elnyomott, láncba vert nálunk a sajtó, a média!
1:1
(Utólag, mert továbbgondoltam...)
Ha így nézegetjük tovább a dolgot, elég jól is jöhetett a Fidesznek a felhajtás épp azért, hogy egy komoly támadási frontot, a sajtó és média helyzetét hangosan felhánytorgató ballib- és EU-hangokat látványosan visszaverhesse. Ha hajlamos lennék az összeesküvés-elméleteket terén mélyebben...
Bár napok óta szinte kizárólag egy dolgot hallani a Fidesz irányából, ha Schmitt Pálról van szó, azért abban az is benne van, amit nem mondanak ki.
"A köztársasági elnök személye sérthetetlen!" Nem Schmitt Pál személye, hanem a köztársasági elnöké. Jelenleg - sajnos, vagy sem - e kettő majdnem ugyanaz.
Hanem a politikus az csak politikus, és bennem emiatt él még egy csekély remény. Ezzel az imaként ismételgetett mondattal ugyanis nem jár együtt az a vélemény, hogy Schmitt Pál nem plagizált, nem hibázott, nem sértett szabályt. Ők csak annyit mondanak, hogy az elnökhöz nyúlni az alaptörvény értelmében nem lehet. Ezzel fel is mentik önmagukat.
Szóval, én most inkább - csak azért, hogy ez a hétfő reggelem reménytelibb lehessen - így értelmezek:
Bár tisztában vagyunk vele, hogy Schmitt Pálnak a doktori címért folytatott asszóját a dopping árnyékba borítja, mi (kormányzó tényezők) tenni mégsem tudunk semmit, mert kezünket megköti a doktor úr által majd' egy éve aláírt alaptörvény. Vagyis a köztársaság elnökének személye (bárhogyan is vélekedünk róla) sérthetetlen!
Fidesz,
a felelős kormányzó erő
Na az nem vagyok...
Meglehet, favágónak megyek inkább Kanadába...
Tán könnyebben bejön, mint az öttalálat.
Szerintem kisdoktor S.P. Kicsinyes bosszút fog állni a kezét eleresztő, hálátlanokon.
Hiszen "anyuka" felhőtlenül büszke lehetne továbbra is, ha nem "rángatják" bele ebbe az elnökösdibe...
"A jelentést megismerve a Fidesz lezártnak tekinti az ügyet"
Ez most akkor annyit tesz, hogy elengedték a kezét, bukhat?
Tudtam volna tisztelni akár...
Igaz, ahhoz ezt-azt nem kellett volna elvállalnia. Nem bírta ki. Jelene sokat láttat a múltjából is. A szépívű pályáról, tisztségekről. Így mentek a dolgok régen is.
Én azt kívánom ennek a kisdoktornak - jellemzően még ezt is minden (azon néhány) alkalommal hasonlóan hangsúlyozta: "ez csak egy kisdoktori értekezés"; bagatellizálva a tettét -, maradjon ahol van, és hetente nézzen szembe néhány olyan "kisdoktorral", aki szabályosan megdolgozott a címéért. Felőlem szembe is köphetnék... bár, annyit sem ér...
A doktor:
Nem a doktor:
Pár szóban: a Pofakönyv egyszerűen azt csinál a felhasználók személyes adataival, amit akar. Leginkább intenzíven gyűjti, és akaratunk ellenére meg is tartja.
Pár szóban ez is: Xenu ápoltjai az óvodásokon keresztül próbálkoznak.
Mi lesz, ha létrejön a nagy egymásra találás! Az a Cukorhegyi gyerek csak nehogy szcientológus legyen egyszeriben! És fordítva is. Nehogy ez a szcientológusi gyülevészet bevásárolja magát a Pofakönyvbe! Inkább még két kádárrencert! Brrrrr, végig sem gondolom!
(Remélem még idejében vagyunk...)
Még jó, hogy ezt a nem-is-blogot senki nem olvassa...
Vajon kormány szabadságharcosai szájából mikor fog elhangozni e jelenet kulcsmondata:
- Jó! Kiegyezek veled döntetlenben!
Csak, hogy ne haljak meg túlhülyén...
Ha egy cég a terveiben az aktuális gazdasági időszakra X mennyiségű nyereséget tervez, ám ahhoz képest kevesebb teljesül, azt a zsargon hajlamos-e veszteség címszóval emlegetni annak ellenére is, hogy összességében az azon időben elért eredmény abszolút értékben nem negatív?