Ennek apropóján...

Angolul biztosan nem én foglak megtanítani titeket!   ;)

Ha kell egy "nyomorult honlap", szóljatok nyugodtan!

wf

Beálljak a trendbe, hogy a választás eredményének tükrében szapuljam mindazt, ami van?
Eddig megálltam, bár halovány igény munkált bennem ebben az irányban. Most is csak magamnak írom le, bár a csekélynél is szerényebb látogatottságú, rég elhanyagolt blogjellegű felületen valójában bárki elérheti.

Nem voltam tüntetni. A kettőből egyszer sem. Volt tervben, de kibírtam, hogy nem mentem. Csak olvasgattam a cikkeket a beszédekről, a forgatagról.
Vegyesek az érzéseim. Nyilván nem töltött el mérhetetlen boldogsággal a választás eredménye, én is hajlottam korábban arra, hogy befogadjam a jóslatokat a kormányváltó hangulatról. Volt is bennem némi csalódottság, de végső soron olyan szörnyű nagy meglepetés mégsem ért. Régtől érezhető volt az ú.n. ellenzék képtelensége.
Most viszont azt látom, hogy nincs belátás. Nincs önkritika (az mondjuk, eddig sem nagyon volt). És nincsen elképzelés, koncepció, nincs terv. Mindez leginkább az eddig is parlamenti ellenzékre érvényes.

Van egymás kárhoztatása és szapulása az elmaradt összefogás miatt, árulással és kollaborációval való vádaskodás. Teljesen értelmetlen. Ezzel azokat a keveseket, akiket még meg is győzhettek volna, vagy akiket sikerült is átmenetileg, elvadítják önmaguktól.
Nem lesz ebből így az önkormányzati választásokra sem semmi, amit közösnek lehetne tekinteni. És lehet, hogy ebben a formában ez nem is baj...

Nehezen tudtam volna elképzelni a teljes, vagy majdnem teljes összefogást. Ha összejött volna és eredményes lett volna, az bizony komoly fejfájást okozott volna a politikusoknak. Azt értem, hogy a most érvényes, országgyűlési választást szabályozó törvény valami ilyesmire szorítja a szereplőket, ha a vélt erőviszonyokat tekintetbe veszem. De nehezen tudom elképzelni, hogy bármilyen fokú homogenitás megmaradt volna a siker után is. A pártpolitika egyszerűen nem erről szól.

A választásban az a lényeg, hogy a polgárok bizonyos időnként elmondják, hogy a politikai színtér játszói milyen arányban képviseljék a választói nézeteket. Vagyis, a pártok, nézeteik, programjaik, politikusaik megméretnek. Ennek alapján alakul ki egy arányos erősorrend a pártok között. Ha ez a mérlegelés elmarad, ugyan ki mondja meg, melyik szempont milyen arányban képviseli a választói akaratot?

A most érvényes választási törvénnyel éppen ez a baj. Nem engedi a valós arányokat tükröződni. Annak sem ad teret, hogy a pártok tisztában legyenek a saját, valós választói támogatottságukkal. Mert ez bizony most nem derült ki. Kivétel talán a Jobbik, amelyik párt többé-kevésbé kívül maradt az oda-vissza lépős-mondós meccsekből, ennél fogva nem állítva a szavazóit olyan választás elé, amelyet nem nagyon szívesen, sőt, kifejezetten rossz szájízzel tennének. Mint ahogy én magam sem tudtam volna jó szívvel választani, ha az összefogás során legjobb meggyőződésem ellenére kellett volna ikszelnem. Kénytelen lettem volna rontani. Mert én is igényelem, hogy azt választhassam, amit igazán szeretnék, legyen az rendesen megmérve, még akkor is, ha győzni nem fog. A saját véleményem elfogadhatóságát, elfogadottságát is mutatja egy arányos választási eredmény.

Ez az egész csak azért jutott eszembe, mert eltöprengtem azon, van-e értelme a mostani viszonyok között új választást követelnie a tüntetőknek, bárkinek. És azt hiszem, így nem igazán...
Abban már több fantáziát látnék, ha a pártok, a civilek azért fognának össze, hogy egy új, korrekt, arányos választási törvény tervezetet fogalmazzanak meg. Aztán, ha a kormányzó oldalról nincsen fogadókészség a javaslatra (pedig valószínűleg elég hosszú távon ez a most kormányon lévőknek is érdeke lenne), lehet demonstrációkkal, engedetlenséggel nyomatékosítani.

Persze újra kellene gondolni a médiakörnyezet állapotát, ha kell, a szabályozást is, különös tekintettel a közszolgálati média helyzetére.
És akkor majd jöhet az új választás is...

Tegnap a Totalcaron jelent meg a hír egy titokzatos angol sportkocsiról, amit nemsokára, Genfben terveznek leleplezni.

A gyártó honlapján sincsen több látványelem, mint amit a Totalcar is bemutatott:

Jó kis forma... Érdekes lesz. Na, de milyen? Kis keresgélés és ez is ott van a honlapon:

 Kicsit tovább rongálva a minőséget:

Valami már látszik. Nem rossz...

"Felhívta a figyelmet egyúttal arra, hogy Magyarországon megvan a politikai stabilitás, ami manapság kulcskérdés, Kínának is ez óriási előnye."

Ergo a legóriásibb előny az "egyállampárt" stabilitása. Mesés kilátások!

Él még ebben az országban sok-sok ezer korosodó  ember, akik mostanában egy permanens déjà vu-t élnek meg. Na az - jó részüknek - szar lehet!

http://index.hu/gazdasag/2014/02/12/orban_4_szazalekos_novekedes_a_cel/

Ma egy kicsit magamra ijedtem, és el is felejtettem, amit írni akartam. Azaz, mással lett tele a fejem.

Van egy “korszerűtlen” barátom. Hívhatnánk Sanyinak is, de nevezzük most inkább Tibornak. Az igazi nevét fedje talány. Óvodás korom óta ismerem. Nem foglalkozik trendi dolgokkal, még a szó jelentését sem biztos, hogy érti (amúgy dehogynem). A mostani kamaszok társalgását nem csak azért nem teljesen érti, mert lassan három évtized választja el tőlük. Neki a szmájli az normális arcizommunka, és mosolynak, olykor vigyornak nevezi. Sírni az óvoda óta nem láttam.

Röhögünk.

A mobiltelefonja egy brutális darab, az eddig ismert utolsó példányát úgy tíz éve dobhatták ki, de nála előkerült egy véglegesen utolsóbb. Talán még a Nokia múzeumában - ha létezik ilyen - sincs belőle. Működik. Valószínűleg. Ritkán használja. Csak, ha hívják. Gondolom vállalati készülék, mert fel sem tételezném róla, hogy költene ilyen mihasznaságra.

Nem tudom, mi a száma.

Tibor csevegni nem szokott, nem tud. Inkább beszélget; hús-vér emberekkel, szemtől szemben (nem face to face), legszívesebben egy-egy korsó jóféle sör társaságában. A billentyűről az írógép, de legfeljebb az aorta jut eszébe.

Win7, Android, Facebook, Twitter, Firefox, blog, meg ezernyi más, e századi szó, fogalom számára ha nem is teljesen ismeretlen, de készleten kívüli. Az Opera neki nem egy böngésző, hanem a dalszínház az Andrássy úton. Szerinte az a levél, amit a postás hoz (fenn a lombot, alant az avart most hagyjuk...).

Nemes-emes.

Tibor biztonságban van. Persze nem, de mégis sokkal inkább. Igaz, ugyanúgy kizsebelhetik a villamoson, ha nem figyel, mint bárkit, vagy simán a fejére eshet egy virágcserép a Krisztina körúton, de akár ropogósra sülhet az alfele a berényi a naturista strandon, ha hason fekve alszik el. Ha ezeket, vagy általában a természeti jelenségeket és a manapság már ezekhez sorolható közlekedési eseményeket nem számítjuk, Tibor érinthetetlen, sérthetetlen.

Álla-vár-tán?

A barátom kimarad egy nagy rakás “jóból”. Nem ímélezik és nem fészbúkol. Nem blogol, lájkol és nem regisztrál. Nincsen onlájn képgalériája és nem posztol képet a lefetyelő macskájáról (nincs neki). Nem kommentel és nem kommentál. Nem használ álnevet, nincsen “nick”-je, és a cookie-k miatt sem kell aggódnia. Ha bekap egy vírust, a gyógyszertárba megy a megoldásért.

Elcaplat a köptetőért.

Tibor nem tudja pillanatról pillanatra, hogy merre járnak, mit csinálnak szerettei, barátai. Valójában azt sem tudja biztosan, mennyi rokona és hány barátja van. Nem rangsorolja és nem leltározza őket minden nap. Nem hajszol számokat. Vannak; tudja  és ez a lényeg.

A számítógép nem szédítette meg. Még. Nagy kérdés, meddig tud ellenállni?

Hit-e a bit?

http://index.hu/gazdasag/2013/11/10/a_pofatlan_berekrol_szavaznak_svajcban/

Jó sikamlós lett ez a traFIKA. De tényleg.

Hogy lehet egy eredetileg valóban polsemleges ügyet ennyire elkúrjantani?

Hogyan jutottunk el odáig, hogy a kezdeti nemes cél, mely szerint cigarettát ne vehessen a gyemekkorú jövő magyar polgára, ennyire ordenáré kiszorítósdivá rothadt?

persze nem ma...

Szily azt írja, hogy fidesznyik massza mosta magába a trafikhalom nagyját, mert megtehették, mert hitték, hogy jár nekik. Nem tudom. Lehet. Bár igazán mindegy is.

Nem, nem mindegy.

Tudtam-tudtam-tudtam: Haszontalan, felesleges, nem szép.

Véleményem volt korábban is, íme.