Azt mondja Miklósi Gábor az Index-en, hogy politikai beaállítottságát tekintve liberális polgár (hogy ez a fogalompár így betegesnek hat, az a XXI. század hungarikuma) meglehetős bajban lesz, ha az áprilisi választékból kell egy mellé keresztet ikszelnie. Az írása nagyobb részével egyet tudok érezni, bár nem vagyok különösebben iskolázott, sem túlságosan baloldali.

Nem sok időm van most írogatni, tehát tételesen nem sorolnám a meglátásaimat, látomásaimat. Úgysem annyira lényegesek. Csak egyet értek egyre kevésbé. Azt is leginkább a valamelyest még mindig liberális énem nem érti. Mi a fenéért riogat mindenki a Fidesz-kétharmaddal?

Korábban, más felületen már leírtam: nem volt még olyan, és tán nem is lesz, hogy valaha az Orbán Viktor-féle Fideszre szavazzak. Még a Szocik ellenében sem. Viszont, nem volt még olyan, és vélhetően nem is lesz, hogy az MSzP-re szavazzak. Még a Fidesz ellenében sem. Nem vagyok hajlandó senki és semmi ellenében választani, csakis és kizárólag valami/valaki mellett voksolni. Lehet, hogy hülye vagyok, de szerintem a választás az ez.

Ez annyit tesz, az MSzP-re nem fogok azért szavazni, hogy a Fidesznek ne legyen 2/3-os többsége. Bármelyik magyarországi, hivatalosan bejegyzett, demokratikus pártnak joga van 2/3-os többséget szerezni a választásokon, és teljességgel természetes is, ha erre törekszik. Ha nem ezt mondja, akkor hazudik. Nekem sokkal inkább gyanús, ennél fogva értéktelen, hiteltelen az, ha egy párt egyszerűen csak a parlamentben való bennmaradásért kampányol.

Lehet, hogy a Fidesz kétharmados többséghez jut a választásokon. Az is lehetséges, hogy Orbán Viktornak ezzel a kétharmados többséggel tisztességtelen, a demokráciára veszélyes tervei volnának (Magam ezt nem hiszem, de a példa kedvéért tegyük fel.). Mindamellett vagyok merész feltételezni, hogy vannak a Fideszben értelmes, jószándékú, demokratikusan gondolkodó emberek, akik adott helyzetben felismernék annak a szükségét, hogy a rossz szándékkal szemben fellépjenek, cselekedjenek. Mint, ahogyan láttunk A szembefordulásra példát - igaz, igen későn, kevés eréllyel és meglehetősen, sőt szomorúan csekély számban - a szocialisták berkein belül is.

Visszatérve a hivatkozott írásra - tényleg bajban vagyok! Kit is válasszak?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.