Egyszer már végigmorogtam máshol, sőt, több helyen is, hogy mennyire betegesnek tartom azt, ami a tömegközlekedtetés frontján kialakult (Nem vagyok egyedül, tudom). Úgyhogy nem fogom most újra részletezni azokat a kínokat, amik az egyre tömöttebb, és mégis ritkábban járó járművek okoznak nap, mint nap az utazni vágyóknak. Elég annyi, hogy utazni vágyók alig lehetnek már, maradtak azok, akik kénytelenek utazni.

Morgok azért, de kicsit más szempontból.

Már eleve az elnevezés rosszat sugall, és igazolja a napi tapasztalatokat, valamint - végsősoron - a jelenlegi vezetés vélhető célját is. Tömegközlekedés.

A cél ugyanis látszólag - és bizonnyal a valóságban is - nem más, mint a lehető legnagyobb tömeget a lehetséges legkisebb költséggel elszállítani A-tól B-ig. Továbbá, a költségek egy részének áthárítása az elfuvarozandó tömegre, a lehető legnagyobb mértékben - értsd: megtalálni azt az összeget, ami még nem tartozik a teljességgel elviselhetetlen és megfizethetetlen kategóriába, már éppenséggel a döntést meghozók szerint. Vélhető, hogy ez a döntéshozó réteg nem tartozik ugyanabba a tömegbe, amelyik naponta tömegközlekedik. De azon rétegbe sem, aki képes a döntései következményeit előre látni, becsülni. Tudom, ez így annyira demagóg szólam, hogy csak legyinteni érdemes rá.

Azért csak gondoljuk végig  dolgot!
Szerencsétlen városlakó (jó esetben) elmegy dolgozni a munkahelyére, ahol illő volna fitten és kipihenten nekifognia a napi teendőinek. Rendszeresen, azaz minden munkanapon megteszi ezt, olykor hétvégén is. Ezért megkapja a neki járó fizetését - hogy mennyire elégedett vele, az most mellékes -, természetesen adózik ő is, a munkaadója is. A nagy közös, állami-költségvetési kalapba és a helyi költségvetésbe is. A munka végeztével hazaindul. Beugrik a közértbe, henteshez, pékhez, zöldségeshez, hogy legyen mit vacsorára az asztalra tennie, és ezzel befizet további adót, amit ÁFA néven ismer a köznép. A kereskedők szintén adóznak a nagy és a kisebb kalapba. Aztán a dolgozó otthon megvacsorál, és/vagy igyekszik szórakozni, kikapcsolódni, pihenni. Minden tettével további adóbevételeket generál. Nem mellesleg ruházkodik, és a gyerekeit is ellátja a szükséges és szükségetelen dolgokkal, és szinte mindenhol adót fizet! És ez így folytatható tovább, szépen, sorban.
Vagyis az, hogy mindenki, aki él és mozog közlekedni tudjon, nem kizárólag a saját érdeke. Érdeke azon közösségé, területé, ahol él, a munkáltatóké, a kereskedőké, a színházaké, iskoláké, költségvetésé.

Hiszen ezért látja be egy-egy település, város, de az ország is, hogy elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű és minőségű úthálózat. Mint emlős adózó szervezetének, agyvelejének a vérkeringés, úgy kell a köznek ez a fajta áramlás. Ahogy a vörös vértest az oxigént, úgy szállítja a jövedelemmel rendelkező emlős az adót mindenfelé. Mert ez nem csak a népek, de a jövedelmek, javak, információk áramlása.

Közlekedés nélkül nincs élet. Út nélkül nincs közlekedés. Élet nélkül nincs út.

Veszteségnek tekintjük-e az utak építésének, fenntartásának költségét? Nyilván nem.
Akkor mi volna, ha a mindenki érdekében legfontosabb közösségi közlekedés költségeit sem tekintenénk annak? Arra akarok kilyukadni, hogy gondoljuk végig: nem lenne-e jobb, ha a buszt, villamost, metrót, hévet, de akár a vasutat is, mint az út-, vasúthálózat részét tekintenénk, attól el nem választhatóként kezelnénk? Egyszerűen: (aszfalt + [busz + sofőr]) + utas = élet. (Egyébként a jármű és a sofőrje is adót termel: szja+áfa+jövedéki+mittudomén.)

Ha lehetséges az útak építésében versenyeztetni a kivitelezőket annak érdekében, hogy a legjobb minőséget a legelfogadhatóbb áron kapjuk (a hírhedt gyakorlattól most nagyvonalúan tekintsünk el!), akkor rajta! Finanszírozza a legjobb ajánlatot a költségvetés! Tessék az egy, borzasztóan nagy, ennél fogva nehezen kezelhető vállalat helyett több kisebbet megbízni, versenyeztetni! Ma is vannak "szerződéses" járatok. Lehet a dolog működőképes!

Minek egy nagyvállalatot szemérmetlenül fizetett és agyon premizált topmenedzserekkel igazgattatni, és vele párhuzamosan, szintén alaposan megfizetett hatósági tophivatalnokokkal felügyeltetni is? Csak én nem értem?