A XXI. század a mindenek feletti teljesítmények kényszerének tere. Nem egyszerűen versenyszellem van, hanem a mindenféle rekordok bűvölete. Ami nem több, jobb, szebb, vagy bármibb, mint ami eddig volt, az már egyszerűen szart sem érő semmi.
Így van ez a hírek nagy részével is. Bombasztikus tartalom - pláne főcím - kell, mert anélkül nem hír a hír.
Legújabban nagyon aggódnak a hírírók, hogy a valaha volt legkevesebb miniszter fogja-e bírni a minden eddiginél is több feladatot? Mintha nem is tízezerszám punnyadnának a hivatalnyikok a hatalmas irodaházakban!
Hetek óta vissza-visszatérő rekordhír a benzinár. Már tényleg azt gondolom, debilek írját az erről szóló sorokat. Minden héten ugyanazokat, amelyek szerint rekordmagasságban az üzemanyag ára. És ezt tényleg minden héten le kell írni, mert az nem evidens senkinek, hogy a legmagasabb ár utáni emelés még magasabb árat eredményez.
Ugyanez a jegybanki kamat esete, amely mostanában minden monetártanácsi döntéssel történelmi mélységbe ereszkedik. És minden egyes alkalommal ki kell hangsúlyozni, hogy a rendszerváltás óta "sose volt ilyen jó". "Sokkotkaptál"!
Persze az is lehet, hogy én vagyok csupán érzékeny. Vagy ma már csak olyanok olvasnak hírlapokat, híroldalakat, akiknek az ingerküszöbe izlandi vulkánok hamutornya felett röhög a kék égre. Lehet.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.