Gratulálok! Mindenkinek.

• A Fidesznek a nagyarányúhoz. A nagyon nagyhoz. Tudom, hogy a Fidesz nem csak OrbánViktor, hanem rengetegezer jóravaló magyar, fiatal, középkorú, és élemedettebbek is. Tudom, hogy ők a demokráciában és a szabadságban hisznek. Tudom, hogy egy netán bekövetkező elhatalmasodás esetén elsőként lépnének közbe, őriznék meg a demokráciát, ezért emiatt nem aggódom. (kicsit fellengzős volt, de a lényeg talán benne van)
• A Jobbiknak a nem csekélyhez. Nem kell, hogy mindenkit szeressek, és ezt hazudnom sem kell feltétlenül. Mindazok után, ami az elmúlt években Magyarországon történt, értem a jelenlétüket, radikalizmusukat, még, ha nem is értek egyet, sőt sokszor éppen ellenkezőleg gondolkodom. De itt vannak ők is, jelen vannak. Az idő és a kérdésekre adott válaszok eldöntik,
• Az Elempének az erőn felettihez. Nem tudok sokkal többet hozzátenni. Azok közé tartozom, akiknek mostanában sokkal inkább feladat a napi megélhetés biztosítása, a család fenntartása, mint a fenntartható jövő iránti aggodalom, a zöld gondolatok nemessége.
• A Szociknak meg a maradékhoz, akiket nem tudtak elmarni. Még ezzel a gyalázatos teljesítménnyel sem tudták a kádárromantikában andalgó nem is keveseket teljességgel elüldözni maguk mellől.

A Szocialistáknak amúgy nem csekély részük van abban, hogy a Fidesz földindulásszerű győzelmet arathatott. Azt persze nem állítom, hogy emiatt most a Fidesznek, vagy akár a szavazóknak roppant hálásaknak kellene lenniük. Mondjuk, ehhez képest az elért eredmény mégiscsak valamiféle hálát tükröz. No, most már mindegy, de egy darabig ne is legyen nekik több!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.