A kellő időben, alaposan kimunkált érvekkel végy el az érdekeltektől egy hónapnyi jövedelmet! Hagyj rá időt, hogy kimorogják magukat, aztán a többsége mégis beletörődjön! Ha ez is megvolt, fuss neki az újabb választási ígéretversenynek az ő veszteségeik enyhítésének kísértetével! Mondjad azt, hogy te adsz nékik majd' egy havi nyugdíjat, ha elveszítik a párjukat. Micsoda cserearány! Behh!
Nem mondom, hogy húsz esztendő alatt nem volt a gyomrom rendesen tréningezve a kampányidőkben, meg közte is. És mégis úgy érzem, nem sok ilyen hírt fogok kibírni okádás nélkül.
Ha netán úgy alakulna, azon félreértést, mely szerint én ellenezném a sok évtizedes munka után nyugdíjba vonultak anyagi megbecsülését, a leghatározottabban tagadom!
Percekkel később: A bejegyzésben szerepelni akart az ocsmány kifejezés, de valamiért úgy fűződött a vonatkozó mondat, hogy nem fért bele. Persze ettől még ocsmány!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.