Régen úgy volt, hogy hittem az Liberálisokban. Leszoktattak magukról. Most csak úgy simán, elkötelezettség nélkül böngészem a választékot.

Tévelygek a párt-honlapok között mindenfelé, letöltögetem a programokat (már, ahol elérhető...). Olvasgatok. Ízlelem a mondatokat, téziseket, ígéreteket. Hasonlítgatok. Ösze, meg vissza es. És már távolabbról, de mégis követem, mi sors jut az egykori Liberális párt csontvázának? Bele is futottam jól az Magyar Demokrátok Fórumának címlapjába.

Az nagyszerű, ha egy helyen összegyűlnek a választási ígéretek. Szépen, időrendben. De azért az elegáns csak az lenne, ha egy-egy témában mindegyik szereplő igérete ott állna, párhuzamosan.

Tudom én, hogy egy párttól pártatlan objektivitás igazán el nem várható. De éppenséggel az MDF önmaga pozíciójának valamelyest reálisabb megítéltetése érdekében legalább a két pólus ilyetén összevetése volna korrekt. Ráadásul, mert kormányzati pozíció igazán nem fenyegeti, bátran odasorolhatná a saját elképzeléseit is a sorba. Ez pedig egyenesen elegáns lenne, mint egy visszafogott kosztüm.

Ma már máshol leírtam. Utópia. Nem is ábrándozom, megyek dolgozni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.