Idén kegyetlen elszántsággal úgy határoztam, hogy a karácsonyi fogyasztói áldozatot nem a rettenetesen hatalmas hodályok bármelyikében mutatom be. A mindenféle ajándékszerű képleteket simán képes vagyok az interneten beszerezni, a fazéktöltethez pedig teljesen elég a helyi közért kínálata. (Kiírnám nagy bötűkkel azt is, hogy CéBéÁ, de nem mindenhol van olyan, a nálunk helyi Koópot meg valamiért mostanság nem tudom olyan jó szívvel ajánlani, bár az is tény, hogy boltja válogatja, ebből is van jobb, meg abból is pocsékabb.)

A világhálón ugyanolyan frankón el lehet költeni ugyanazt a pénzt, mint az áruházakban. Jobbára az árak sem kedvesebbek, mint a markolható világban. Ezen el is töprengtem. Vélhetően ez azért lehet, mert csomagküldés, távvásárlás esetében sokkal inkább feltűnik a vásárlónak a nyugta, számla hiánya. Ebben a műfajban egyszerűen nem lehet nem számlázni. Persze rémlik, hogy volt rá eset, hogy ez elmaradt, amikor vásároltam, és fel is tűnt, tán bosszantott is. Sokkal inkább, mint az a vicces és valójában igen csekély bizonyító erővel rendelkező sajtcetli, amit a pénztártól való távozáskor hajít a kosárba a húsvér boltos.

Nekem úgy tűnik, a számlafegyelem erősödésének egyik jelentős eleme lehet az internetes vásárlások számának növekedése. Csak én vagyok ezzel így?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.