Most akkor trombitaszó, meg dobpergés. Meg csodás villanások és fényes sípolás. Vastaps és örömhujjéhaj. És csak azért, mert szinte napra pontosan háromésfél hónapja futottam neki a dohányzásról való leszokásnak. És még bírom!
Ráadásul ez nem is a megfelelő kifejezés, mert semmi nehézség nincsen a dologban. Mi több, néhányszor nem utasítottam vissza, ha megkínáltak. Annyira tudom, hogy nem kell, ha nem akarom, hogy ez mérhetetlen magabiztossággal tölt el.
Viszont tényleg hidd el, aki kütyüt, szir-szart, egyebet hírdet a leszokáshoz, és pénzért ilyet árul, az egy hazug rabló, mocskos ipar szolgája. Semmi nem kell a leszokáshoz, pláne nem elektronikus rezgőszutykok, meg mezei füvekből, pitypangléből katyvasztott szir.
Csak Te kellesz, és az elhatározásod! Még csak különösebb akaraterő sem. Higgyétek el, ezt személyemben egy hihetelenül akaratgyenge ember állítja!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.